Képzeld, ma

2009 április 14. | Szerző: Mywords

 Pedig gondolkodni se volt időm…

Állanóan az eget néztem,de ma nem bújtál elő..

Nem tudom követted-e a sztorimat, de eddig nem állnak jól a dolgaim..

Azok a barna szemek..

Már várnak..

Ah! Shakespeare!! Nagyszerű!! De miért is? Villan belém? Ha a Rómeó,és Júliával kezdek, szerintem a könyvet is hozzám vágja, ha arra hagyatkozom amit a szemében látok..

Nincs mit tenni, fejes!!

-És hogy tetszik?-kérdem rekedt hanggal. Örülök hogy csak rekedt, és nem remeg..

Újra leül velem szemben, és úgy tünik, mintha nyugtatná magát. Remélem ez jó jel.

Mikor újra felnéz, megint elveszek a szemeiben, és remélem hogy egy darabig nem kell megszólalnom..

-Figyelj csak,-mondja, és ha azt hittem hogy csak a szeme tetszik, meg kellett állapítanom, hogy a hangjától lúdbőrős leszek. Ez a nő kezd egy kicsit sok lenni, az érzékeimnek..

Megköszörüli a torkát, és folytatja.

-Nem tudom mit akarsz tőlem, de tényleg sietnem kell. Ezért gyorsan válaszolok.

Világ életemben faltam a könyveket. Sokat. Mindenfélét. A kötelező olvasmányokat hamarabb elolvastam,minthogy feladták volna. A nyomorultakat,és Anna Kareninát egy nyár alatt olvastam ki, egymás után,miközben te azokkal a lányokkal voltál a strandon,akik gyerek koruk óta a menyasszonyi ruháról,és rólad álmondak.

Nos,ezek után,azt hiszem biztosan rájössz, hogy a válaszom az: -Nagyon tetszik Shakespeare.

És most ha nem haragszol.

-Szia!

 

Úhhh..

Ez megint elég fájdalmas volt!!

Mi lesz így velem!! Kéne egy kis segítség!!

Gyere.

Várlak.

 

Már fent vagyok

2009 április 14. | Szerző: Mywords

 és ahogy nézem ma nem bújsz elő a felhők mögül.

Végül is megértelek.

Keressek én magamnak valakit. Ne tőled kérjem.

De azért én várlak…

 

-Szóval mi van a könyvvel? -kérdi.

-Óh,-mondom nekem is nagyon tetszett.

-Ez nagyszerű, de én sietek-válaszolja.

Ez a nő hihetetlen. Teljesen kíszámíthatlan számomra mit fog mondani vagy csinálni.

Most bajban vagyok, ráadásul a könyv borítóját  sem sikerült megnéznem..

Valahogy rá kéne pillantanom legalább….  Látom hogy fészkelődik, és tudom ha nem nyögök ki valamit, el fog menni.  Nagy levegőt veszek, és bedobok egy könyvcímet. Valmi ismertet. Gondolkodom mit láttam a kirakatokban, de semmi nem jut eszembe. Mit olvashat egy nő mostanában? Legalább egy író jutna eszembe. Megvan! Anyámnál láttam valami könyvet, amit nem tudott letenni. Mi is volt a címe? Valami… Hm.. Gyorsan, gyorsan!!

-A kaleidoszkópot ovasod ugye?-nyögöm ki.

Ha eddig gyanakvó volt a tekintete, most villámokat kezd szórni..

 

-Nem, nem azt olvasom.-válaszolja szikrázó szemekkel.

-Történetesen Shakespearet olvasok! 

-Van még valami érdekes kérdésed, vagy mostmár mehetek?

 

Nos, a szívtipró, még mindíg vesztésre áll..

Érdekes..

De általában úgyis nyerek..

Vagy..

Várlak…

Too Late?

 

 

Ma tisztán..

2009 április 13. | Szerző: Mywords

 de én most a napra várok!!

Ma nem kaptam még semmi hírt..

Viszont valahol ott hagytam abba, hogy….

Elvörösödve teszem le a blokkot, és nyúlok a könyvjelző után.

Nem nevette még el magát, és ezért őszintén hálás vagyok neki. Nyújtja a kezét a könyvjelzőért, és ekkor végre megkerül a hangom.

-Maradnál még egy kicsit? -kérdem.

Meghökkent arcot vág, majd gyanakodva kérdezi.

-Miért?

Ó, miért nem tud csak egyszerűen leülni az asztalhoz? Miért kell kérdéseket feltenni?

Gondolatban nyögök egyet, és már megint ott tartok ahol az előbb. Kitalálni valamit!!

-A könyv amit olvasol, az egyik kedvencem.-nyögöm ki.

Ez úgy tünik meglepte, de visszaül. Máris megkönnyebbülök, és eleresztek felé egy olyan mosolyt,ami általában be szokott jönni.

De meg sem lepődöm amikor ránézek az arcára. Még mindíg gyanakodva méreget.

 

Holnap jössz? 

Remélem látlak legalább egy percre.

Hátha..

Too Late?

Lassan..

2009 április 13. | Szerző: Mywords

 holnap hozol talán valami hírt nekem..

Hol is tartottam?

Ó igen! Ott hogy én nem tudom mivel vegyek rá egy nőt arra hogy maradjon velem, mert beszélni akarok vele.. Megköszörülöm a torkom, érzem hogy a szívem egyre gyorsabban ver, és nincs időm azon gondolkodni hogy ez azért van mert el akar menni, vagy azért mert még mindíg nem tudom miért is akarom annyira megállítani.. Méghogy a férfiak soha nem jönnek zavarba.. Persze az a vicc, hogy én tényleg nem szoktam. Erre most nincs időm!! Kétségbe esetten ránézek az asztalra, és meglátom hogy ott maradt a könyvjelzője. Nyertem!!

-Ne haragudj,-modom a kelleténl hangosabban, mire sokan odanéznek az asztalhoz.

-Itt maradt a könyvjelződ.-hadarom.

Megint furán néz rám, és látom rajta, hogy a nevetését próbálja visszanyelni. Ránézek a kezemre, és látom hogy a blokkot nyújtogatom felé..

Ó te jó ég… Annyira szerettem volna ha nem megy el,hogy azt kaptam fel ami a kezem ügyébe került.. A blokkot..

 

Hm,ez elég érdekes lenne nem? A nők bálványa bénázik..

Siess vissza.

Too Late?

Már..

2009 április 13. | Szerző: Mywords

 ma nem kell sehova sem mennem, és ez jó, mert még mindig nem takart el egy felhő sem, de gondolom kissé korai lenne megkérdezni találtál-e valakit már?

Addig is ha nem haragszol, élvezem a meleged, és tovább gondolkodom azon, hogy fog történni? Hol fogom meglátni?

Lehet hogy egy gyorsétteremben? Miközben egy szabad ülőhelyet keresek, és talán csak mellette van már hely.. Megkérdezem leülhetek-e, mire ő felnéz a könyvből amit olvas, és bár nem örül neki, de igent mond. Majd újra a könyv fölé hajol. Ami nekem pont jól jön, mert nézhetem közben..

Milyen is? Vörösesbarna haj, de csak ott látszik ahol rásüt a nap, egyébként barna. A szemét csak egy pillanatra láttam, Talán barna volt… Remélem ezt be tudom még pótolni. A könyvet tartó keze kicsi, majdnem olyan mintha egy gyereké lenne, ezen elmosolyodok, ekkor váratlanul fellpillant a könyvből, és kérdő szemekkel néz rám. És igen, barnák. A bennük bújkáló kérdés ellenére sem tudom nem észrevenni, hogy milyen szép az a fekete vonal, ami körbefut a szemében. Ekkor jövök rá, hogy valszínüleg hangosan nevettem.. Zavartan megrázom a fejem, és úgy teszek,mintha csak a satjburgerem érdekelne. De látom, egy darabig még néz, mielőtt visszatér a könyvéhez. Legnagyobb örömömre, mert így folytathatom a nézelődést.. Fekete felső van rajta, egy egyszerű farmer, és ha nem mellette van az egyetlen üres hely, valószínüleg észre sem veszem. Most mégis úgy érzem többet akarok tudni róla. Azon gondolkodom hogy is szólítsam meg, mikor hirtelen becsukja a könyvet, és indulni készül.. -Ne! -kiáltanám,de nem tudok megszólalni….

Látod ez is egy lehtőség..

Talán ilyen egyszerű lesz..

Addig is, ne felejsd el, segíts nekem, és szólj ha láttál valakit..

Too Late?

Végre

2009 április 13. | Szerző: Mywords

 

 ez annyira ritka. Legtöbbször felhős az ég, és bár megszoktam már, mégis nagyon szeretem ha napsütésre ébredek. Gyorsan kidugom a lábam a takaró alól, mert még csak az ágy vége kap egy kis napfényt. Elnyújtozom az ágyban, és azon gondolkodom hogy mi lenne ha nem lennék sikeres.. Ha egy közönséges srác lennék, aki talán egy kicsivel jóképűbb mint az átlag, akinek azért akkor sem kellene panaszkodnia, ha nem lenne mindenhol az én arcom mostanában.

Akkor vajon milyen nőt választanék, ha nem látnám minden arcon hogy bármit megtennének amit szeretnék. Ha küzdenem kéne érte, mert őt nem érdekelné ki vagyok, mert neki csak egy férfi lennék, akinek igenis bizonyítania kell..  Ha nem is ismerne, ha a nevem neki nem mondana semmit. És mi van,ha  nem is itt él, nem ebben az országban.  Milyen lesz az élet akkor amikor lecsengett a hisztéria körülöttem, ha már nem ismernek meg mindenhol, és betudok mennni a boltba egy doboz cigiért, anélkül hogy ne legyen belőle hír másnap egy pletykalapban? Milyen nőt szeretnék majd akkor magam mellé? 

És hogy fog kinézni? És…

Észrevettem hogy már lassan a derekamnál jár a nap,és kellemesen melegít.

Az jutott eszmbe, megkérlek téged, hogy keresd meg nekem őt? Mit szólsz? Te úgyis mindenkit látsz.Ha neked tetszik,biztosan nekem is fog. Várom mikor találkozunk megint. Addig is jó keresgélést….

Várlak.

Too Late?