De jó!
2009 április 19. | Szerző: Mywords
látlak!!
Van híred ugye?
Mert nálam nincs semmi jó! Várj, kimegyek a verandára…
Mire kiérek, már el s bújtál egy felhő mögé.. Nem baj, megvárlak..
De ha már kijöttem….
Nem is emlékszem mikor szólaltunk meg. Csak arra emlékszem hogy lassan mindenki elfordult tőlünk, és odajött a pincérnő. Letette a számlát, én kifizettem. Aztán még mindíg némán felálltunk, és kimentünk. Csak ekkor tudtam megszólalni.
-Merre mész? -kérdeztem.
Felnézett rám, és a buszfelé mutatott.
-De tényleg nem kell ezt csinálnod.-mondja. Tudom hogy hülyén jött ki ez az egész, és valószínűleg a kávéra sem kellett volna igent mondanom. Ha nem lett volna tele kéréssel a zöld szemed, valószínüleg nemet is mondtam volna.. De hányszor adatik meg egy életben, hogy én, egy magadfajtával beülhessen akárhova..
Még mindketten csak állunk, és nem indultunk el. Még mindig egymás szemébe nézünk. Még mindíg nem tudja egyikőnk sem hogy mit csináljunk…
Megfogom a kezét, és elindulunk a busz felé. Nem húzza el, és ez jó érzés. De azt tudom,hogy nem akarom még hogy felszálljon, hogy elengedje a kezem, és nem akarok még arra gondolni hogy mi lesz? Meglátok egy parkot, és arrafelé indulok. Ő még mindíg nem ellenkezik, és én annyira szeretnék belelátni a gondolataiba. De most csak örülök hogy a keze a kezemben van.
Találunk egy padot, és leülünk. Én feléfordulva ülök, hogy lássam. Kihúzza a kezét,az enyémből, és látom rajta hogy nem tudja mit csináljon…
Én sem.. De még mindíg úgy érzem, nem akarom elengedni. Nem érdekel amit mondott, csak az érdekel hogy megtudjak mindent róla, amit lehet. És hogy kiverjem a fejéből azt, hogy ő a szerncsés amiért ma mellé ültem, és nem én, amiért belenézetm azokba a szemekbe, és mert itt ülhetek vele. Félve attól hogy nem látom többet..
Too Late?
Napok
2009 április 18. | Szerző: Mywords
És kezdek félni az én sztorimtól is…
Kint vagyok a verandán, a kedvenc székemben ülök..
-Figyelj!-mondom neki gyorsan, mert már látom a szemében a fellobbanó haragot.
-Adj nekem esélyt, hogy megmutassam hogy élek, milyenek a napjaim.Aztán ha még mindíg úgy gondolod neked van igazad, nem tiltakozom.. Tiszteletben tartom a véleményed.
-Nem értelek..-mondja nyugodt hangon. Egy órája ültél le az asztalomhoz. Azóta sem sikerült egy dologban sem megeggyeznünk.. Ha azt hiszed hogy nem láttam a pincérnő reakcióját, vagy az összes jelenlévő nő reakcióját mióta itt ülünk, akkor tévedsz.. És pont ez az amiről beszéltem neked.. Nincs olyan hogy te meg én. Te itt bárkit megkaphatsz, és mégis fél órája próbálod kibökni nekem, hogy ismerjelek meg. És ami mégnagyobb baj, hogy fél óra alatt, még nem néztél a kezemre…
Házas vagyok….
-Még mindíg úgy gondolod hogy szeretnéd ha tudnám hogy telnek a napjaid?
És a válasz amit adok, mintha nem is az én számat hagyná el…
-Igen!!-szinte kiáltom a szót..
Mindenki ránknéz, de én csak az ő döbbent és sápadt arcát látom. És a sajátomat a szemében..
Szóval, így is történhetne? Lehet hogy ő nem független, én mégis minden szabályt áthágva, szeretném ha mellettem nyitná ki a szemét, én nézhetném elalváskor, én túrhatnék bele a hajába, és csókolhatnám meg a száját amikor csak akarom..
Hát, akkor harcra fel!
Kellenek azok a barna szemek…
Too Late?
Le sem
2009 április 18. | Szerző: Mywords
este.
Nem is volt rossz, de most még nem érzem hogy fáradt lennék..
És talán a kávézóban is lesz némi esélyem..
Bár határozottan nem hozom a legjobb formámat..
Lássuk csak..
-Rendben van,-mondom neki. Nem állítom hogy nincs igazad néhány részletet illetően, de azért engedd hogy megvédjem magam.. Abban egyetértünk, hogy több olyan nővel volt dolgom eddig, akinek a leghosszabb olvasmánya a szőrtelenítő leírása volt, és a végén így is segítéget kért, és abban is,hogy nyáron valószínűleg többet voltam strandon mint könyvtárban. Arról viszont határozottan nem tehetek hogy egy szakadt farmerben, és pólóban is így nézek ki.
Ez volt zseniális védőbeszédem első része, és lázasan gondolkodtam a folytatáson.
-De ettől még nekem sem könnyű mindíg. Megtalálni a szavakat, és nem hülyeségeket beszélni, ha olyan valakivel találkozom..-itt hirtelen elhallgatok,mert mégsem mondhatom neki, hogy mint te, aki mellett totál hülyének érzem magam,és nem csak az olvasási szokásaink miatt. Hanem mert leblokkolok annyira szeretnék olyan dolgokat mondani ami őt is érdekelheti..
Közben rájövök hogy várja a folytatást..
-Szóval ha olyan valakivel találkozom, aki esélyt sem ad, hogy megtudja milyen vagyok.
Nagyszerű! Ez kicsit sem volt szemrehányó!! Nem értem miért csinálok mindent rosszul ha vele vagyok..
Hol vannak azok a dumák, amik mindíg be szoktak válni, amiken gondolkodnom sem kellett soha? Félek ránézni, de amikor felpillantok, látom hogy mosolyog..
Hmm. Ez jó!!
Most pedig, ezzel a mosollyal megyek aludni..
Too Late?
Igen,
2009 április 17. | Szerző: Mywords
itthon vagyok..
De már nem értelek el.. Vagy te siettél ma nagyon, vagy én voltam lassú…
Ha már így alakult….
Úgy érzem,sikerült sarokbaszorítanom a kérdéseimmel.
Csak ül, és méreget. Ettől viszont megint én kezdem furán érezni magam, és nagyon szertném ha mondana már valamit..
-Jó, rendben, lehet hogy egy kicsit igazságtalan voltam.-mondja végre.
-De tudod, hát nézz csak magadra. Te tipikusan az a pasi vagy, aki a magamfajta lányokon röhög a haverjaival, meg a cicababákkal akiknél kiveri a biztosítékot az egynél több kérdés, vagy ha nem a mellméretüket kérdezik meg tőlük..
Arról nem is beszélve, hogy te még akkor is úgy nézel ki mint aki egy fotózásról jön, amikor csak felveszed a legszakatabb farmered, és egy lyukas pólót. Mint most, és lemész egy gyorsétterembe megenni egy sajtburgert.
Ezzel szemben ugye, én kicsi vagyok, a pattanásaimmal annak ellenére sem tudok mit csinálni hogy már el is felejtettem milyen érzés ha tízzel kezdődik az életkorom,és azt hiszem, a legjobb formámat utoljára tizenöt éves koromban hoztam egy farsangon, mert királylánynak öltöztem.
Szóval,amikor megláttalak az asztalomnál, már görcsbe is rándult a gyomrom, és legszívesebben elrohantam volna, de féltem ha túl gyorsan állok fel,még rádborítom az üdítőd.
Már megint csak kapkodtam a fejem.
Nem is értem hogy gondolhatja ezt magáról.. És mi köze van egy pattanásnak bármihez is? Persze hogy kaphatok gyönyörű, hibátlan bőrű nőket, de hoztam már őket zavarba kettőnél több kérdéssel.. A mellméretüket persze pontosan tudták. De hogy jönnek ezek a nők hozzá? Mikor ha a szemébe nézek elfelejtem mit akartam kérdezni, és amikor a haja az arcába hullik,legszívesebben én fognám össze,hogy újra lássam, arról nem beszélve hogy ha lehetne, folyamatosan beszéltetném..
Vagy, ez számomra.
Too Late?
Miért lenne
2009 április 16. | Szerző: Mywords
megszerezni valakit aki tetszik nekünk?
Semmivel sem könnyebb, csak gyorsabban feladjuk.
Mi nem látjuk olyan sokáig rózsaszínnek a dolgokat, nem gondolkodunk rajta annyit, és mi jobban el tudjuk terelni a figyelmünket..
De engem most csak az érdekel hogy újra a verandán vagyok..
-Kérünk két kávét.-mondom neki, de ő még mindíg ott áll, mintha nem hallotta volna. Ránézek, és látom a szemében, hogy megismert.. Csak most ne könyörgöm magamban. Nyitná a száját, de egy határozott köszönömmel beléfolytom a szót. Talán el is bizonytalanodik, amitől megkönnyebbülök. Talán szerencsém van, és nem azt kapja rögtön a nyakába hogy jujj,jujj, nézzétek ő az, ő az!! És már menekülhetnék is..
Ránézek, de szerintem nem vett észre semmit sem, úgyhogy megnyugodok. Azt hiszem, még mindíg nem hiszi el, hogy megadta magát.
-Szóval, kezdjük előről.-mondom.
-Mit olvasol?
-A makrancos hölgyet.-mondja. És most először látok a szemében nevetést..
Elnevetem magam, és mostmár az ő szája is mosolyra húzódik.
-Szóval, mit is szeretnél tőlem?
-Azt hiszem magyarázatot.
-Magyarázatot?-kérdi meghökkenve.
-Mire?
-Hát, például hogy miért gondolod hogy nem olvasok Shakespearét? És hogy szerinted tényleg annyira sekélyes vagyok,hogy nem tudom hogy néz ki a könyvtár, csak azért mert a könyvjelződ helyett a blokkot adtam oda? És mert bénán hazudok.
Azt nem teszem hozzá, hogy csak neki..
Válaszra nyitja a száját,mikor újrja megjelenik a pincérnő a kávékkal..
Egyre jobban várom hogy a verandámon legyek…
Too Late?
Csak
2009 április 16. | Szerző: Mywords
szóra van időm.
De az is szeretném kihasználni..
Mert megvan!!
Megfogtam!!
Egy percig féltem hogy nemet mond, de talán úgy dönt, hogy hamarabb szabadul tőlem, ha megadja magát, és beül velem egy kávéra.
Bólint, és én gyorsan megfogom a könyökét, mintha attól félnék, hogy elszalad.
Tekintetem gyorsan végignézi az utcát, kávézó után kutatva. Meg is találom. És már húzom is magamután.
Nyitom ki a kávézó ajtaját, de olyan sokan vannak, hogy megint bepánikolok. Még mindíg nem engedtem el, és feltett szándékom, hogy amíg nem ülünk le, nem is eresztem. Ekkor a sarokban lévő asztaltól felállnak, én pedig gyorsan odalavírozok.
Csak amikor már látom, hogy nem fog elmenni, eresztem el a könyökét.
Leül velem szemben. Látom rajta, hogy nagyon nem tudja mit kezdjen ezzel a helyzettel. Igazság szerint én sem tudom..
Még..
Csak azt hogy ügyesebbnek kell lennem mint eddig.. Odalép a pincérnő..
Huh..
Talán csak lesz ebből valami..
Too Late?
Hát mégiscsak
2009 április 15. | Szerző: Mywords
Igen, tudom hogy ma sem takartak felhők,de ma nem tudtam figyelni rád, ne haragudj..
De már magamra csuktam a szobám ajtaját, és kimegyek a verandára.
Még élvezem az utolsó meleg sugaraid.
És már ott is vagyok…
Nem tudom meddig akarok még utána menni. Kezd egy kicsit, na jó nagyon fura lenni amit csinálok, már két sarkot is elhagytunk az étterem óta.. És ekkor megint kapok egy esélyt. Kilökik a kezéből a könyvet!! Hajol le érte, és egyszerre fogjuk meg a kezünk összeér.. És én szeretném ha ez így maradna..Csak ekkor pillant fel rám.. Már megint azok a szemek.. Amik most akkorára nyílnak, hogy tisztán látom magam bennük..
-Te??!!-kiáltja el magát. De a tömegben senki felénk se néz.
-Hogy kerülsz te ide?? Mintha az étteremben hagytalak volna.. Vagy szeretnéd kölcsönkérni a könyvet? Zárva van ma a strand? Tudod van könyvtár! Nagy épület, sok könyv,tudod…
Ez olyan gyorsan jött ki megint belőle, hogy levegőt sem tudtam venni.
-Én csak, szeretném megkérdezni, hogy innál-e velem egy kávét?
-Kérlek. Tudom hogy fura vagyok, de én csak szeretnélek megismerni. Vagy csak hallgatni ahogy osztasz.. Mit szólsz?
Ééés csend!! Nem tud mit mondani!!
Igeeen!!
Na látod, kezd úgy alakulni ez a történet, ahogy alakulnia kell…
Jó éjt.
Too Late?
De jó!!
2009 április 15. | Szerző: Mywords
Mesélj!!
Ugye találtál valakit?
Nem?Még nem? Gondolkodsz?
Rendben. Bár Reméltem…
Hogy nem csalogatnak vissza megint a barna szemek, a fekete körbefutó csíkkal…
Továbbra is úgy ülök,mintha pofon vágtak volna.. Pedig tudom hogy nincs időm, cselekdnem kell!! Gyorsan felállok, a széket is majdnem fellököm, megpördülök,de nem látom már a kijáratnál sem. Két nagy lépéssel kint vagyok az étteremből,és körülnézek, hátha meglátom!! Meg kell találnom!! De még semmi!!
Aztán észreveszem, előbukkan egy magas férfi mögül.
Most látom csak mennyire pici…
Így gyorsan utolérem.
Nem tudom mit csináljak, hogy állítsam meg, ezért csak megyek utána. És azt nézem ahogy a könyvet szorongatva tör utat magának. Legszívesebben segítenék neki..
De még nem tudom mit tegyek….
Hát, legalább men vesztettem el?
Nemigaz?
Too Late?
Egész éjszaka
2009 április 15. | Szerző: Mywords
Mostanra feladtam, és felkeltem.
De rájöttem hogy ez nem is rossz így…
Olyan jó csend van körülöttem.. És ahogy kinéztem az ablakon, megláttam a holdat…
Gondolom te is segíthetnél, jut eszembe, csak tudod, én már megkértem a napot, ha nem hargszol..
Aztán eszembe jut, miért is volt annyira hosszú ez az éjszaka…
Kezd ez a dolog aggasztó lenni számomra.. Nincs időm erre, sőt, semmire sincs időm, szétszakítanak az interjúk, a fellépések, és a női szemek..
De engem még mindíg azok a szemek kísértenek.. Azok a barnák..
Remélem ma előbújik a nap, mert nagyon kíváncsi vagyok, vannak-e hírei nekem..
És ha vannak, vajon akarom hallani őket?
Vagy inkább azokat választom amik….
Még mindíg szikrákat szórnak felém,és azt hiszem ha a szavai,és a tekintete ölni tudna, akkor a nők kedvence ott helyben esik darabokra…
Vagy darabokra is estem? suhan át a fejemen..
De az eljut a tudatomig, hogy mintha elköszönt volna!! Na ne!!! Azt már nem hogy elengedjem!! Csak így, amikor még nem is volt esélyem semmire!! Még nem is tudja ki vagyok, nem is tudja hogy igenis akar velem még találkozni, meg akar ismerni,és különben is!!! Hogy lehet az hogy rá teljesen hatástalan az összes mosolyom? A hangom? A szemeim??!!!
Persze ha újra átgondolom amit mondott, akkor rájöhetek, hogy a legrosszabb rémálma vagyok, az a karakter, aki ma reggel azt sem tudta ki mellett ébredt fel, mert nem is kell tudnia, aki ma este már másvalaki nevét suttogja az ágyban, és holnapra az ő nevét sem fogom tudni.. Kár lenne tagadni hogy ez így van, de én is változhatok nem??!!
Már el is fordult tőlem, és a kijárat felé indul…
Felnyögök..
Ez nem lehet ennyire nehéz.
A való világban. Egy nővel aki nem ismer, nem tudja ki vagyok.. Akiért meg kell harcolnom.. Ugye?
Akkor miért is nem választom a megszokott, és jól kitaposott utat??
A szemei… Azt hiszem tudnom kell hogy a szemeiben mi az a….
Too Late?
Nem
2009 április 19. | Szerző: Mywords
hogy a való életben panaszkodnom kelle, arra, hogy üres az ágyam.
Mégis felébredtem,és nem tudok visszaaludni ,nem is próbálok.
Kimászok az ágyból, nem is nézve rá,a még ott alvó lányra.
És inkább kimegyek a verandára..
Leülök a kedvenc székembe, és kíváncsi vagyok mi lesz velem, és azokkal a szép barna szemekkel..
-Figyelj csak, mi lenne, ha úgy tennénk egy kicsit, mintha csak most találkoztunk volna, és csak beszélgessünk. Arról hogy te mit szeretsz, arról hogy én mit szeretek, mi a kedvenc italod,mit szeretsz enni, mi a kedvenc könyved, illatod.- mondom neki, amikor már elviselhetetlennek érzem a csendet.
-És majd meglátjuk hogyan tovább jó?
Rámnéz, és látom a szemében, hogy ő is akarja, de látom még a vívódást is, hogy inkább feláljon, és elmenjen. Gyorsan megfogom a kezét, és érzem milyen hideg. És azt is hogy mennyire feszült. Elkezdem simogatni a hüvelykujjamal,hogy egy kicsit felmelegítsem,és megnyugatssam. És már attól is jobban vagyok, hogy a keze a kezemben van. És hogy most nem húzza el.
Még várom a válaszát.
-Rendben. -mondja.
-Legalább ha kicsit megismersz, rájössz, miért nem olyan nővel vagy mint én. Örülhetsz, ha nem alszol el, mire mindenre válaszolok amire kíváncsi vagy.
-De lassan tényleg mennem kell..
Gyomrom görcsbe rándul, mert szeretném ha csak pár percre mellettem maradna még.
Szóval egy padon ülve, egy lány kezét szorongatva is lehet boldog az ember?
Too Late?
Oldal ajánlása emailben
X