Egész éjszaka

2009 április 15. | Szerző: Mywords |

 Mostanra feladtam, és felkeltem.

De rájöttem hogy ez nem is rossz így…

Olyan jó csend van körülöttem.. És ahogy kinéztem az ablakon, megláttam a holdat…

Gondolom te is segíthetnél, jut eszembe, csak tudod, én már megkértem a napot, ha nem hargszol..

Aztán eszembe jut, miért is volt annyira hosszú ez az éjszaka…

Kezd ez a dolog aggasztó lenni számomra.. Nincs időm erre, sőt, semmire sincs időm, szétszakítanak az interjúk, a fellépések, és a női szemek..

De engem még mindíg azok a szemek kísértenek.. Azok a barnák..

Remélem ma előbújik a nap, mert nagyon kíváncsi vagyok, vannak-e hírei  nekem..

És ha vannak, vajon akarom hallani őket?

Vagy inkább azokat választom amik….

 

Még mindíg szikrákat szórnak felém,és azt hiszem ha a szavai,és a tekintete ölni tudna, akkor a nők kedvence ott helyben esik darabokra…

Vagy darabokra is estem? suhan át a fejemen..

De az eljut a tudatomig, hogy mintha elköszönt volna!!  Na ne!!! Azt már nem hogy elengedjem!! Csak így, amikor még nem is volt esélyem semmire!! Még nem is tudja ki vagyok, nem is tudja hogy igenis akar velem még találkozni, meg akar ismerni,és különben is!!! Hogy lehet az hogy rá teljesen hatástalan az összes mosolyom? A hangom? A szemeim??!!!

Persze ha újra átgondolom amit mondott, akkor rájöhetek, hogy a legrosszabb rémálma vagyok, az a karakter, aki ma reggel azt sem tudta ki mellett ébredt fel, mert nem is kell tudnia, aki ma este már másvalaki nevét suttogja az ágyban, és holnapra az ő nevét sem fogom tudni.. Kár lenne tagadni hogy ez így van, de én is változhatok nem??!!

Már el is fordult tőlem, és a kijárat felé indul…

 

Felnyögök..

Ez nem lehet ennyire nehéz.

A való világban. Egy nővel aki nem ismer, nem tudja ki vagyok.. Akiért meg kell harcolnom.. Ugye?

Akkor miért is nem választom a megszokott, és jól kitaposott utat??

A szemei… Azt hiszem tudnom kell hogy a szemeiben mi az a….

Too Late?