1.0Too Late?https://toolate.cafeblog.huMywordshttps://toolate.cafeblog.hu/author/Mywords/<P> napok.</P> <P>Nincs időm semmire sem. Pedig már nagyon hiányzik a verandám..</P> <P>Te sem állsz szóba velem egy ideje.. Pedig szeretném már tudni te kit találtál nekem..</P> <P> </P> <P> </P> <P>Elhúzza a kezét az enyémből, és feláll a padról. Én is felpattanok, és még mindíg jár az agyam. Hogy fogom rávenni hogy találkozzon még velem.</P> <P>-Akkor sétáljuk le az utat?-kérdezem tőle.</P> <P>Bólint. És ez jó,mert nem utasított el. Szeretném újra megfogni a kezét, de tudom hogy óvatosnak kell lennem. És számomra ez annyira új. Hogy nem tudom mit csináljak,nem tudom mit mondjak, szeretnék csak kérdezni,és kérdezni tőle, megtudni mindent, és akkor hallhatom a hangját, szertném, az ölembe húzni, átkarolni, beleszagolni a hajába, miközben ő csak beszél. Szertném hallgatni a szívdobogását, nézni miközben olvas. És annyi, de annyi mindent szeretnék még. Mindezt úgy, hogy azt sem tudom mi legyen a következő mondatom,úgy hogy tudom hogy mindez ebben a pillanatban a lehetetlennel határos. </P> <P>-Ott lakom.-rángat ki a hangja töprengésemből. A szívem majd kiugrik a helyéről. Nem érkezhettünk meg ilyen gyorsan. Még nem is tudom mit tegyek. Mit kérdezzek? Gyorsan kinyögöm az első kérdést ami eszembe jut.</P> <P>-Mikor láthak? </P> <P>A szemébe nézek,nem eresztem el a tekintetét. Látom hogy vívódik. Úgy érzem megállt az idő,és levegőt is alig merek venni. Remélem látja a kétségbeesést a szememben. És végre megszólal.</P> <P>-Holnap délután ráérek ha neked is jó.-mondja. És engem elönt a boldogság. Érzem ahogy a feszültség feloldódik,és csak azt ismételgetem magamban, hogy holnap már látom is. Holnap.Holnap.</P> <P>-Hol találkozzunk?-kérdem tőle.</P> <P> -Gondolom nem szeretnéd hogy érted jőjjek.</P> <P> És már ettől a mondattól is féltékenység mar belém. És ugynanakkor meg is lep az érzés.</P> <P>Nemet int a fejével majd azt mondja.</P> <P>-Találkozzunk az étteremben háromkor. -mondja, és mosolyogva rámnéz.</P> <P>A szívem  újra őrülten kezd verni. Talán neki is jelent valamit ez a nap? Talán neki is emlékezetes marad ez a délután? Tudom hogy ezeket a kérdéseket nem tehetem fel neki. Még nem. Most nem.</P> <P>Gyorsan,,még mielőtt megmozdulhatna odahajolok hozzá, és egy gyors puszit nyomok az arcára. Megérzem a bőre illatát, és legszívesebben magamhoz húznám, és csak csókolnám.. De tudom hogy így is túl messzire mentem. </P> <P>-Akkor holnap várlak. Háromkor.-suttogom még neki.</P> <P>Bólint, megfordul,és bemegy a házba. </P> <P>Ahogy becsukódik a kapu,és már nem látom, mintha minden szín megszünne....</P> <P>Holnap..</P> <P> </P> <P>Too Late?</P>rich