1.0Too Late?https://toolate.cafeblog.huMywordshttps://toolate.cafeblog.hu/author/Mywords/<P> látlak!!</P> <P>Van híred ugye?  </P> <P>Mert nálam nincs semmi jó! Várj, kimegyek a  verandára...</P> <P>Mire kiérek, már el s bújtál egy felhő mögé.. Nem baj, megvárlak.. </P> <P>De ha már kijöttem....</P> <P> </P> <P>Nem is emlékszem mikor szólaltunk meg. Csak arra emlékszem hogy lassan mindenki elfordult tőlünk, és odajött a pincérnő. Letette a számlát, én kifizettem. Aztán még  mindíg némán felálltunk, és kimentünk. Csak ekkor tudtam megszólalni.</P> <P>-Merre mész? -kérdeztem.</P> <P>Felnézett rám, és a buszfelé mutatott. </P> <P>-De tényleg  nem kell ezt csinálnod.-mondja. Tudom hogy hülyén jött ki ez az egész, és valószínűleg a kávéra sem kellett volna igent mondanom.  Ha nem lett volna tele kéréssel a zöld szemed, valószínüleg nemet is mondtam volna..  De hányszor adatik meg egy életben, hogy én, egy magadfajtával beülhessen akárhova..</P> <P>Még mindketten csak állunk, és nem indultunk el. Még mindig egymás szemébe nézünk. Még mindíg nem tudja egyikőnk sem hogy mit csináljunk...</P> <P>Megfogom a kezét, és elindulunk a busz felé. Nem húzza el, és ez jó érzés. De azt tudom,hogy nem akarom még hogy felszálljon, hogy elengedje a kezem, és nem akarok még arra gondolni hogy mi lesz? Meglátok egy parkot, és arrafelé indulok. Ő még mindíg nem ellenkezik, és én annyira szeretnék belelátni a gondolataiba. De most csak örülök hogy a keze a kezemben van. </P> <P>Találunk egy padot, és leülünk. Én feléfordulva ülök, hogy lássam. Kihúzza a kezét,az enyémből, és látom rajta hogy nem tudja mit csináljon... </P> <P>Én sem.. De még mindíg úgy érzem, nem akarom elengedni. Nem érdekel amit mondott, csak az érdekel hogy megtudjak mindent róla, amit lehet. És hogy kiverjem a fejéből azt, hogy ő a szerncsés amiért ma mellé ültem, és nem én, amiért belenézetm azokba a szemekbe, és mert itt ülhetek vele. Félve attól hogy nem látom többet..</P> <P> </P> <P>Too Late?</P>rich