\u0150r\u00fclten dobogott a sz\u00edve, \u00e9s minden sejtje a l\u00e1ny ut\u00e1n akart menni, m\u00e9gis megfordult, \u00e9s elindult a m\u00e1sik ir\u00e1nyba. Azon gondolkodott mi is t\u00f6rt\u00e9nt vele. Nem tal\u00e1lta a magyar\u00e1zatot.M\u00e9g soha nem \u00e9rzett ilyet. Egyszerre szerette volna mag\u00e1hoz h\u00fazni,\u00e9s ell\u00f6kni mag\u00e1t\u00f3l a l\u00e1nyt. Esz\u00e9be jutott a szeme, a mosolya, a hangja. Tudta hogy nem engedheti meg mag\u00e1nak hogy ezt tov\u00e1bb folytassa. Teljesen m\u00e1s volt az \u00e9let\u00fck. A l\u00e1ny h\u00e1zas volt. \u00c9s \u0151 m\u00e9g sosem \u00e9rezte azt hogy meg akarna n\u0151s\u00fclni. B\u00e1r ha a l\u00e1nyra gondolt, az sem t\u0171nt lehetetlennek. \u00c9s m\u00e1r megint itt tartok-gondolta. Valamit tenni kell, mert elmer\u00fcl a l\u00e1nyban. \u00c9s ezt nem teheti meg...<\/P>\r\n
<\/P>\r\n
Too Late?<\/P>","type":"rich"}