Mennyire

2009 június 25. | Szerző: Mywords |

 kis életem. Mostanában csak a munka, csak a forgatások, egyik helyről a másikra, néha azt sem tudom hol ébredek..

De a történetem még messze nem ért véget..

 

Annyi gondolat járt a fejében, és a szíve is őrülten kalapált, és most már a lány is észrevette őt. Az arcán előszőr meglepetést látott, majd haragot. A szeme is csillogott a haragtól. Már fordult volna vissza hogy bemenjen a házba, de megfogta a kezét, és mivel annyi mindent akart mondani, annyi mindent szeretett volna tenni, nem jött ki egy szó sem a száján. Egyszerűen magához szorította a lányt, és előszőr egészen finoman, majd egyre erősebben kezdte el csókolni. Érezte a lány testén hogy megfeszül,és próbál szabadulni, de ahogy folytatta  a csókot, érezte hogy ernyed el egyre jobban a teste a kezében, és ő is hozzásimul. A keze már a hajában járt, ő meg csak szorította magához, és csókolta. És az ajkai tényleg annyira finomak voltak ahogy emlékezett. Vagy talán annál is finomabbak. Érezte a lány testét is ahogy hozzáért. Még jobban szorította hogy még többet érezzen. Tudta hogy el kell engednie, mert hamarosan kínos helyzetbe kerülhet, de egy kicsit még akart belőle. Elvenni mindent amit az ajkaitól kaphat, mert fogalma sem volt mi történik ha elengedi. Végül levette az ajkát a lányéról, de még mindíg magához szorította, és a hajába fúrta az arcát. Mennyire jó volt. Hallotta hogy a lány is levegőért kapokod, és ennek nagyon örült. Még mindíg ő tartotta, a lány pedig belebújt a mellkasába. Szeretett volna így maradni ameddig csak lehet. És nem szembenézni mindazzal ami rá várt még.

Too Late?