Nem vagyok

2009 június 1. | Szerző: Mywords |

 de nagyon rég nem beszéltél velem, és az én történetem egyre sötétebb fordulatokat vesz..

Nem könnyű, ha az embernek meg kell küzdenie egy nőért…

 

Része egyik fele küzdött az ellen, hogy odamenjen a házhoz, a másik fele el sem mozdult volna a ház elől. Egyenlőre a nem mozdulós része nyert, mert már kb. 2 órája csak állt a ház előtt, és nem is tudta mire vár. Nem mert becsöngetni, mert tudta hogy nem teheti meg. Nem mert közelebb menni a házhoz. Abban reménykedett, hogy kijön a lány, és akkor beszélhet vele. Már megint nem tudja mit mondjon neki. Tudta hogy óriási hibát követett el azzal, hogy nem jött el, de ezen a ponton, megint mintha ketté szakadtak volna az érzései. Egyik fele azt gondolta, jól tette, a másik fele legszívesebben a fejét verte volna a falba, hogy eszalasztotta a nehezen kikönyörgött randit. Randit??? Na ne! Nem akart megint belegondolni mibe keveredett bele.. Ha megteszi, talán hazáig fut. De mégis úgy érezte, nem lenne erő, ami elmozdíthaja onnan.. Megrázta a fejét, mintha ez segíthetne abban, hogy helyre kerüljenek a gondolatai,és a két fele ne vitázzon egymással. Nem volt ideje folytatni a monológot, mert kinyílt az ajtó, és megjelent a lány.

A szíve nagyot dobbant, pedig tudta hogy a lány nem is vette még észre. Ő viszont szinte falta a szemével. Pedig nem volt rajta se mini szoknya, se térdig érő csizma,hirtelen bevillant az előző éjszakai nő, de kiűzte a gondolatot, és újra csak a lányt figyelte. Nézte  ahogy bezárja az ajtót, aztán elrakja a kulcsait, és megfordul. Farmerban volt, egy fekete garbó volt rajta, a haja szétteült a vállán, és ő szeretett volna beletúrni. Szerette volna a szemét is újra látni, egészen közelről, szerette volna megcsókolni, érezni az ajakait, csak éppen azt nem tudta mi a fenét mondjon neki. Megdöbbent attól, hogy fél odamenni. De vett egy mély levegőt, lelépett a járdáról, a szemét le sem vette a lányról,és elindult felé…

Too Late?