Igen,

2009 április 17. | Szerző: Mywords |

 itthon vagyok..

De már nem értelek el.. Vagy te siettél ma nagyon, vagy én voltam lassú…

Ha már így alakult….

 

Úgy érzem,sikerült sarokbaszorítanom a kérdéseimmel.

Csak ül, és méreget. Ettől viszont megint én kezdem furán érezni magam, és nagyon szertném ha mondana már valamit..

-Jó, rendben, lehet hogy egy kicsit igazságtalan voltam.-mondja végre.

-De tudod, hát nézz csak magadra. Te tipikusan az a pasi vagy, aki a magamfajta lányokon röhög a haverjaival, meg a cicababákkal akiknél kiveri a biztosítékot az egynél több kérdés, vagy ha nem a mellméretüket kérdezik meg tőlük..

Arról nem is beszélve, hogy te még akkor is úgy nézel ki mint aki egy fotózásról jön, amikor csak felveszed a legszakatabb farmered, és egy lyukas pólót. Mint most, és lemész egy gyorsétterembe megenni egy sajtburgert.

Ezzel szemben ugye, én kicsi vagyok, a pattanásaimmal annak ellenére sem tudok mit csinálni hogy már el is felejtettem milyen érzés ha tízzel kezdődik az életkorom,és azt hiszem, a legjobb formámat utoljára tizenöt éves koromban hoztam egy farsangon, mert királylánynak öltöztem.  

Szóval,amikor megláttalak az asztalomnál, már görcsbe is rándult a gyomrom, és legszívesebben elrohantam volna, de féltem ha túl gyorsan állok fel,még rádborítom az üdítőd.

Már megint csak kapkodtam a fejem.

Nem is értem hogy gondolhatja ezt magáról.. És mi köze van egy pattanásnak bármihez is? Persze hogy kaphatok gyönyörű, hibátlan bőrű nőket, de hoztam már őket zavarba kettőnél több kérdéssel.. A mellméretüket persze pontosan tudták. De hogy jönnek ezek a nők hozzá? Mikor ha a szemébe nézek elfelejtem mit akartam kérdezni, és amikor a haja az arcába hullik,legszívesebben én fognám össze,hogy újra lássam, arról nem beszélve hogy ha lehetne, folyamatosan beszéltetném..

 

Vagy, ez számomra.

Too Late?