megszerezni valakit aki tetszik nekünk?
Semmivel sem könnyebb, csak gyorsabban feladjuk.
Mi nem látjuk olyan sokáig rózsaszínnek a dolgokat, nem gondolkodunk rajta annyit, és mi jobban el tudjuk terelni a figyelmünket..
De engem most csak az érdekel hogy újra a verandán vagyok..
-Kérünk két kávét.-mondom neki, de ő még mindíg ott áll, mintha nem hallotta volna. Ránézek, és látom a szemében, hogy megismert.. Csak most ne könyörgöm magamban. Nyitná a száját, de egy határozott köszönömmel beléfolytom a szót. Talán el is bizonytalanodik, amitől megkönnyebbülök. Talán szerencsém van, és nem azt kapja rögtön a nyakába hogy jujj,jujj, nézzétek ő az, ő az!! És már menekülhetnék is..
Ránézek, de szerintem nem vett észre semmit sem, úgyhogy megnyugodok. Azt hiszem, még mindíg nem hiszi el, hogy megadta magát.
-Szóval, kezdjük előről.-mondom.
-Mit olvasol?
-A makrancos hölgyet.-mondja. És most először látok a szemében nevetést..
Elnevetem magam, és mostmár az ő szája is mosolyra húzódik.
-Szóval, mit is szeretnél tőlem?
-Azt hiszem magyarázatot.
-Magyarázatot?-kérdi meghökkenve.
-Mire?
-Hát, például hogy miért gondolod hogy nem olvasok Shakespearét? És hogy szerinted tényleg annyira sekélyes vagyok,hogy nem tudom hogy néz ki a könyvtár, csak azért mert a könyvjelződ helyett a blokkot adtam oda? És mert bénán hazudok.
Azt nem teszem hozzá, hogy csak neki..
Válaszra nyitja a száját,mikor újrja megjelenik a pincérnő a kávékkal..
Egyre jobban várom hogy a verandámon legyek…
Too Late?