Miért lenne

2009 április 16. | Szerző: Mywords |

 megszerezni valakit aki tetszik nekünk?

Semmivel sem könnyebb, csak gyorsabban feladjuk.

Mi nem látjuk olyan sokáig rózsaszínnek a dolgokat, nem gondolkodunk rajta annyit, és mi jobban el tudjuk terelni a figyelmünket..

De engem most csak az érdekel hogy újra a verandán vagyok..

 

-Kérünk két kávét.-mondom neki, de ő még mindíg ott áll, mintha nem hallotta volna.  Ránézek, és látom a szemében, hogy megismert.. Csak most ne könyörgöm magamban. Nyitná a száját, de egy határozott köszönömmel beléfolytom a szót. Talán el is bizonytalanodik, amitől megkönnyebbülök. Talán szerencsém van, és nem azt kapja rögtön a nyakába hogy jujj,jujj, nézzétek ő az, ő az!! És már menekülhetnék is..

Ránézek, de szerintem nem vett észre semmit sem, úgyhogy megnyugodok. Azt hiszem, még mindíg nem hiszi el, hogy megadta  magát.

-Szóval, kezdjük előről.-mondom.

-Mit olvasol?

-A makrancos hölgyet.-mondja. És most először látok a szemében nevetést..

Elnevetem magam, és mostmár az ő szája is mosolyra húzódik.

-Szóval, mit is szeretnél tőlem?

-Azt hiszem magyarázatot.

-Magyarázatot?-kérdi meghökkenve.

-Mire?

-Hát, például hogy miért gondolod hogy nem olvasok Shakespearét? És hogy szerinted tényleg annyira sekélyes vagyok,hogy nem tudom hogy néz ki a könyvtár, csak azért mert a könyvjelződ helyett a blokkot adtam oda? És mert bénán hazudok.

Azt nem teszem hozzá, hogy csak neki..

Válaszra nyitja a száját,mikor újrja megjelenik a pincérnő a kávékkal..

Egyre jobban várom hogy a verandámon legyek…

Too Late?