Hát mégiscsak

2009 április 15. | Szerző: Mywords |

 Igen, tudom hogy ma sem takartak felhők,de ma nem tudtam figyelni rád, ne haragudj..

De már magamra csuktam a szobám ajtaját, és kimegyek a verandára.

Még élvezem az utolsó meleg sugaraid.

És már ott is vagyok…

 

Nem tudom meddig akarok még utána menni. Kezd egy kicsit, na jó nagyon fura lenni amit csinálok, már két sarkot is elhagytunk az étterem óta.. És ekkor megint kapok egy esélyt. Kilökik a kezéből a könyvet!! Hajol le érte, és egyszerre fogjuk meg a  kezünk összeér..  És én szeretném ha ez így maradna..Csak ekkor pillant fel rám.. Már megint azok a szemek.. Amik most akkorára nyílnak, hogy tisztán látom magam bennük..

-Te??!!-kiáltja el magát. De a tömegben senki felénk se néz.

-Hogy kerülsz te ide?? Mintha az étteremben hagytalak volna.. Vagy szeretnéd kölcsönkérni a könyvet? Zárva van ma a strand? Tudod van könyvtár! Nagy épület, sok könyv,tudod…

Ez olyan gyorsan jött ki megint belőle, hogy levegőt sem tudtam venni.

-Én csak, szeretném megkérdezni, hogy innál-e velem egy kávét?

-Kérlek. Tudom hogy fura vagyok, de én csak szeretnélek megismerni. Vagy csak hallgatni ahogy osztasz.. Mit szólsz?

Ééés csend!! Nem tud mit mondani!!

Igeeen!!

Na látod, kezd úgy alakulni ez a történet, ahogy alakulnia kell…

Jó éjt.

Too Late?