Már fent vagyok

2009 április 14. | Szerző: Mywords |

 és ahogy nézem ma nem bújsz elő a felhők mögül.

Végül is megértelek.

Keressek én magamnak valakit. Ne tőled kérjem.

De azért én várlak…

 

-Szóval mi van a könyvvel? -kérdi.

-Óh,-mondom nekem is nagyon tetszett.

-Ez nagyszerű, de én sietek-válaszolja.

Ez a nő hihetetlen. Teljesen kíszámíthatlan számomra mit fog mondani vagy csinálni.

Most bajban vagyok, ráadásul a könyv borítóját  sem sikerült megnéznem..

Valahogy rá kéne pillantanom legalább….  Látom hogy fészkelődik, és tudom ha nem nyögök ki valamit, el fog menni.  Nagy levegőt veszek, és bedobok egy könyvcímet. Valmi ismertet. Gondolkodom mit láttam a kirakatokban, de semmi nem jut eszembe. Mit olvashat egy nő mostanában? Legalább egy író jutna eszembe. Megvan! Anyámnál láttam valami könyvet, amit nem tudott letenni. Mi is volt a címe? Valami… Hm.. Gyorsan, gyorsan!!

-A kaleidoszkópot ovasod ugye?-nyögöm ki.

Ha eddig gyanakvó volt a tekintete, most villámokat kezd szórni..

 

-Nem, nem azt olvasom.-válaszolja szikrázó szemekkel.

-Történetesen Shakespearet olvasok! 

-Van még valami érdekes kérdésed, vagy mostmár mehetek?

 

Nos, a szívtipró, még mindíg vesztésre áll..

Érdekes..

De általában úgyis nyerek..

Vagy..

Várlak…

Too Late?