Pedig gondolkodni se volt időm…
Állanóan az eget néztem,de ma nem bújtál elő..
Nem tudom követted-e a sztorimat, de eddig nem állnak jól a dolgaim..
Azok a barna szemek..
Már várnak..
Ah! Shakespeare!! Nagyszerű!! De miért is? Villan belém? Ha a Rómeó,és Júliával kezdek, szerintem a könyvet is hozzám vágja, ha arra hagyatkozom amit a szemében látok..
Nincs mit tenni, fejes!!
-És hogy tetszik?-kérdem rekedt hanggal. Örülök hogy csak rekedt, és nem remeg..
Újra leül velem szemben, és úgy tünik, mintha nyugtatná magát. Remélem ez jó jel.
Mikor újra felnéz, megint elveszek a szemeiben, és remélem hogy egy darabig nem kell megszólalnom..
-Figyelj csak,-mondja, és ha azt hittem hogy csak a szeme tetszik, meg kellett állapítanom, hogy a hangjától lúdbőrős leszek. Ez a nő kezd egy kicsit sok lenni, az érzékeimnek..
Megköszörüli a torkát, és folytatja.
-Nem tudom mit akarsz tőlem, de tényleg sietnem kell. Ezért gyorsan válaszolok.
Világ életemben faltam a könyveket. Sokat. Mindenfélét. A kötelező olvasmányokat hamarabb elolvastam,minthogy feladták volna. A nyomorultakat,és Anna Kareninát egy nyár alatt olvastam ki, egymás után,miközben te azokkal a lányokkal voltál a strandon,akik gyerek koruk óta a menyasszonyi ruháról,és rólad álmondak.
Nos,ezek után,azt hiszem biztosan rájössz, hogy a válaszom az: -Nagyon tetszik Shakespeare.
És most ha nem haragszol.
-Szia!
Úhhh..
Ez megint elég fájdalmas volt!!
Mi lesz így velem!! Kéne egy kis segítség!!
Gyere.
Várlak.