Végre

2009 április 13. | Szerző: Mywords |

 

 ez annyira ritka. Legtöbbször felhős az ég, és bár megszoktam már, mégis nagyon szeretem ha napsütésre ébredek. Gyorsan kidugom a lábam a takaró alól, mert még csak az ágy vége kap egy kis napfényt. Elnyújtozom az ágyban, és azon gondolkodom hogy mi lenne ha nem lennék sikeres.. Ha egy közönséges srác lennék, aki talán egy kicsivel jóképűbb mint az átlag, akinek azért akkor sem kellene panaszkodnia, ha nem lenne mindenhol az én arcom mostanában.

Akkor vajon milyen nőt választanék, ha nem látnám minden arcon hogy bármit megtennének amit szeretnék. Ha küzdenem kéne érte, mert őt nem érdekelné ki vagyok, mert neki csak egy férfi lennék, akinek igenis bizonyítania kell..  Ha nem is ismerne, ha a nevem neki nem mondana semmit. És mi van,ha  nem is itt él, nem ebben az országban.  Milyen lesz az élet akkor amikor lecsengett a hisztéria körülöttem, ha már nem ismernek meg mindenhol, és betudok mennni a boltba egy doboz cigiért, anélkül hogy ne legyen belőle hír másnap egy pletykalapban? Milyen nőt szeretnék majd akkor magam mellé? 

És hogy fog kinézni? És…

Észrevettem hogy már lassan a derekamnál jár a nap,és kellemesen melegít.

Az jutott eszmbe, megkérlek téged, hogy keresd meg nekem őt? Mit szólsz? Te úgyis mindenkit látsz.Ha neked tetszik,biztosan nekem is fog. Várom mikor találkozunk megint. Addig is jó keresgélést….

Várlak.

Too Late?