Ó igen
2009 július 10. | Szerző: Mywords
vagyok.
És már a verandán is ülök egy bögre kávéval, és egy meleg pokróccal, miközben az esőt nézem.
De hol is tartottam?
Nem akarta még elengedni a lányt. Még a kezei között akarta tartani.És hogy még mi mindent akart vele tenni, abba bele sem akart gondolni. Érezte hogy a lány megmozdul, de csak annyira engedte el, hogy a szemébe tudjon nézni. Meglepetésére fájdalmat látott a szemében a harag helyett amit várt. A lány kibontakozott a karjaiból, és elment mellette. A karja után nyúlt, és elkapta. A lány kihúzta a kezét.
-Mit akarsz még tőlem? Minek jöttél ide? Mire volt jó ez az egész, beleértve az előbbi csókjelenetet is?Még mielőtt elkezdenéd mondani miért nem jöttél el, közlöm hogy nem érdekel. Pontosan azt kaptam amit vártam. A jóképű bűnbánó arcodat meg tartogasd annak akinek elég a csomagolásod. Bár én is bedőltem neki, de ne aggódj, nem fog előfordulni többé.
És már el is indult.
Mégis sikerült felidegesítenie. Remek. Ebben, legalább jó volt. Nem tudta mit csináljon. Ha másról lett volna szó, nem róla, már rég kidumálta volna magát, de vele semmi nem úgy működött ahogy kellett volna. Teljesen cselekvőképtelen volt ha a közelébe került. Legszívesebben csak elvitte volna magához, és beszélgetett volna vele. Meg akarta ismerni, és megtudni mindent róla, és nem akarta elengedni többé. Ezzel szemben állt a járdán, és nézte ahogy távolodik.
Tudta hogy bajban van…
Too Late?
Mennyire
2009 június 25. | Szerző: Mywords
kis életem. Mostanában csak a munka, csak a forgatások, egyik helyről a másikra, néha azt sem tudom hol ébredek..
De a történetem még messze nem ért véget..
Annyi gondolat járt a fejében, és a szíve is őrülten kalapált, és most már a lány is észrevette őt. Az arcán előszőr meglepetést látott, majd haragot. A szeme is csillogott a haragtól. Már fordult volna vissza hogy bemenjen a házba, de megfogta a kezét, és mivel annyi mindent akart mondani, annyi mindent szeretett volna tenni, nem jött ki egy szó sem a száján. Egyszerűen magához szorította a lányt, és előszőr egészen finoman, majd egyre erősebben kezdte el csókolni. Érezte a lány testén hogy megfeszül,és próbál szabadulni, de ahogy folytatta a csókot, érezte hogy ernyed el egyre jobban a teste a kezében, és ő is hozzásimul. A keze már a hajában járt, ő meg csak szorította magához, és csókolta. És az ajkai tényleg annyira finomak voltak ahogy emlékezett. Vagy talán annál is finomabbak. Érezte a lány testét is ahogy hozzáért. Még jobban szorította hogy még többet érezzen. Tudta hogy el kell engednie, mert hamarosan kínos helyzetbe kerülhet, de egy kicsit még akart belőle. Elvenni mindent amit az ajkaitól kaphat, mert fogalma sem volt mi történik ha elengedi. Végül levette az ajkát a lányéról, de még mindíg magához szorította, és a hajába fúrta az arcát. Mennyire jó volt. Hallotta hogy a lány is levegőért kapokod, és ennek nagyon örült. Még mindíg ő tartotta, a lány pedig belebújt a mellkasába. Szeretett volna így maradni ameddig csak lehet. És nem szembenézni mindazzal ami rá várt még.
Too Late?
Nem vagyok
2009 június 1. | Szerző: Mywords
de nagyon rég nem beszéltél velem, és az én történetem egyre sötétebb fordulatokat vesz..
Nem könnyű, ha az embernek meg kell küzdenie egy nőért…
Része egyik fele küzdött az ellen, hogy odamenjen a házhoz, a másik fele el sem mozdult volna a ház elől. Egyenlőre a nem mozdulós része nyert, mert már kb. 2 órája csak állt a ház előtt, és nem is tudta mire vár. Nem mert becsöngetni, mert tudta hogy nem teheti meg. Nem mert közelebb menni a házhoz. Abban reménykedett, hogy kijön a lány, és akkor beszélhet vele. Már megint nem tudja mit mondjon neki. Tudta hogy óriási hibát követett el azzal, hogy nem jött el, de ezen a ponton, megint mintha ketté szakadtak volna az érzései. Egyik fele azt gondolta, jól tette, a másik fele legszívesebben a fejét verte volna a falba, hogy eszalasztotta a nehezen kikönyörgött randit. Randit??? Na ne! Nem akart megint belegondolni mibe keveredett bele.. Ha megteszi, talán hazáig fut. De mégis úgy érezte, nem lenne erő, ami elmozdíthaja onnan.. Megrázta a fejét, mintha ez segíthetne abban, hogy helyre kerüljenek a gondolatai,és a két fele ne vitázzon egymással. Nem volt ideje folytatni a monológot, mert kinyílt az ajtó, és megjelent a lány.
A szíve nagyot dobbant, pedig tudta hogy a lány nem is vette még észre. Ő viszont szinte falta a szemével. Pedig nem volt rajta se mini szoknya, se térdig érő csizma,hirtelen bevillant az előző éjszakai nő, de kiűzte a gondolatot, és újra csak a lányt figyelte. Nézte ahogy bezárja az ajtót, aztán elrakja a kulcsait, és megfordul. Farmerban volt, egy fekete garbó volt rajta, a haja szétteült a vállán, és ő szeretett volna beletúrni. Szerette volna a szemét is újra látni, egészen közelről, szerette volna megcsókolni, érezni az ajakait, csak éppen azt nem tudta mi a fenét mondjon neki. Megdöbbent attól, hogy fél odamenni. De vett egy mély levegőt, lelépett a járdáról, a szemét le sem vette a lányról,és elindult felé…
Too Late?
Ma
2009 május 17. | Szerző: Mywords
És az én kis történetem is egyre roszabb úton halad.
Te pedig nem segítesz továbbra sem.
De lehet hogy azért mert te is kíváncsi vagy a történetemre?
Nem engedte meg magának a gondolkodást. Csak csinálta amit kértek tőle. Ezt a világot ismerte. Tudta hogy ő itt csak egy kelendő árucikk, a lelke senki nem érdekel,és ő profi volt. Nem hibázott. Mikor vége volt a fotózásnak, elhívták egy bárba, ő pedig igent mondott. Egy lány egész nap kellette magát, és ő arra gondolt, minden úgy van,ahogy lennie kell. Ma este hazaviszi a vöröshajút, a lány reggel eltünik,és minden olyan lesz mint volt. Szándékosan sokat ivott. A következő amire emlékezett, hogy egy taxiban ül a vöröshajúval, és aztán sötétség.
Reggel amikor kinyitotta a szemét, rögtön be is csukta. Pokolian fájt a feje. Várt egy kicsit, és megpróbálta mégegyszer. Legalább sikerült nyitva tartania. Az ágynemű össze volt gyűrve,és ő próbálta visszaidézni a tegnap estét. Nem sok sikerrel. Kinyílt a fürdő ajtaja,és kilibbent a vöröshajú. Egy csókot dobott felé a kezével,elköszönt,és már ott sem volt. Hirtelen eszébe jutott az este, és felkavarodott a gyomra. Ha azt hitte, azzal hogy ugyanazt teszi amit szokott minden visszatér a normális kerékvágásba,tévedett. Elég volt behunynia a szemét, és nem látott mást csak a barna szemeket,és tudta akármibe is fog kerülni, de beszélni fog a lánnyal..
Too Late?
Már csak
2009 május 15. | Szerző: Mywords
utazom.
Te pedig még mindíg nem mondtál semmit nekem. Nehezebb veled mint gondoltam.
De legalább ma látlak. És ha nem veszed zokon, kiülök,és élvezem a melegedet.
Közben…
Nehezen ébredt. Kinyútotta a kezét az óra felé. Megnézte menyi az idő. Még csak éjfél volt. Nem tudta hirtelen, mitől ébredt ilyen rosszkedvel, de ahogy az agya elkezdett dolgozni, minden eszébe jutott.. Felült az ágyban, és látta hogy ruhában dőlt bele. Levetkőzött, és beállt a zuhany alá. Olyan forróra állította a vízet, amit bőre még el tudott viselni. És próbált nem gondolkodni. De nem igazán sikerült. Szerette volna visszapörgetni az időt. Azt kellett volna tennie mint mindíg. Felhívni valamelyik haverját, hogy egyenek együtt egy pizzát, igyanak egy sört, és nézzenek meg egy meccset. Aztán felhívni egy nőt, és reggel arra ébredni hogy azt sem tudja hogy hívják. Csak letusol,és eltünik. De ő tegnap mást akart, és ezzel felforgatta eddigi nyugodt,és kiszámítható életét.
Még mindíg nem értette mit is akar ettől a nőtől. Ha a legnagyobb problémától el is tekint, ami lássuk be az ő szótárában nemhogy nem szerepelt,de egyenesen tiltólistás volt. A házasság. Tehát ha ezzel az apró ténnyel nem is foglalkozik, akkor is igazat kell adnia abban a lánynak, hogy igencsak más életet élnek, igencsak más az érdeklődési körük,és az egész életük.
Úgy érezte a forró zuhany és egy kis gondolkodás jót tett neki, de egyszercsak azt vette észre, hogy már megint a lány szemeit, haját, és arcát látja maga előtt. Érzi ahogy az ajkát megérinti,és ez dühössé tette, mert érezte hogy gyenge lesz tőle. Tudta hogy bármit megtenne amit a lány kér tőle ha ő élhetne vele. Ha ő ébredhetne mellette..
Elzárta a zuhanyt, és arra gondolt, ha ma nem megy el,a lány legalább csak azt kapja amit várt tőle.
De belül érzte hogy ez neki is pokolian fájni fog…
Too Late?
Nem szeretek
2009 május 10. | Szerző: Mywords
külföldön lenni.
Az persze jó hogy sok új dolgot látok, de nagyon hiányzott már a veradnám.
Természetesen én is körülnéztem abban a másik országban, de a szokásos rajongáson kívűl, nem láttam mást a szemekben. Elvettem ami kellett, de nem találtam sehol azokat a barna meleg szemeket…. Talán a következő országban.
Kimegyek a verandára, a székem a helyén. Leülök, és már ott is vagyok..
Azt sem tudtam merre indultam el. Nem is tudtam merre kéne. Miután észrevettem hogy egy ideje a háza körül teszem meg ugyanazokat a köröket, összeszedtem magam annyira hogy megnézzem merre induljak haza, bár legszívesebben el sem mozdultam volna az ajtaja elől. Nem is emlékszem hogy értem haza. Egész úton a mai napot pörgettem végig magamban, és újra hallottam a hangját, láttam a szemét, éreztem ujjaimon hajának selymességét, és tudtam hogy még senki és semmi nem volt rám ekkora hatással. Nem éreztem még soha ezt az érzést. Nem akartam még senkit ennyire megismerni,birtokolni, és magam mellett tudni. Ugyanakkor nagyon kiszolgáltatott érzés is volt, bár ő még nem tudta milyen hatással volt rám. És ennek nagyon örültem.Jobban szerettem ha én irányítottam a dolgokat. Akkor is ha éppen szerelemes voltam. De rádöbbentem, hogy eddig csak azt hittem hogy az vagyok. Ez a mai délután arra is megtanított hogy nem tarthatom mindíg a kezemben a dolgokat. Hogy van olyan érzés ami maga alá gyűr, és egy óra után is függővé tesz mástól. Akkor is ha teljesen értelmetlen, irracionális, nem tehetek semmit ellene. Megcsörrent a telefon. Nem vettem fel, de tíz perc múlva megint rákezdett. Tudtam hogy hiába nem veszek róla tudomást, nem fogja abbahagyni. Hirtelen félelem futott át rajtam,ahogy felvettem a telefont. Beleszóltam, de ennél tovább nem jutottam,már záporoztak is rám az információk. Holnap egész napos fotózásom lesz, nem hagyatom ki, az utolsó pillanatban jött a felkérés, de ott kell lennem, nagyon fontos. Őrült düh gyűlt fel bennem ahogy hallgattam, és szinte ordibálva mondtam hogy nem jó a holnap, nem mehetek, dolgom van. De úgy tünt ezzel semmire nem megyek. Holnap ott kell lennem. Még hallottam a hangját, miközben letettem a telefont. Beledőltem az ágyba, magamra húztam a takarót,még mindíg mérges voltam, a szívem majdnem szétrobbant. De ahogy kicsit lenyugodtam, arra gondoltam jobb is így talán. Ha nem megyek el, többé nem áll szóba velem, és nekem is könnyebb lesz elfelejtenem ha távolabb kerülök tőle, és talán az érzéseim is rendbejönnek, és nemsokára megint élem azt az életet ami kiszámítható, és ahol én irányítok.. Lassan elnyomott az álom, és már hallottam a hangját, éreztem keze melegét, és már sodródtam is a barna szemek felé..
Too Late?
Mostanában
2009 április 25. | Szerző: Mywords
napok.
Nincs időm semmire sem. Pedig már nagyon hiányzik a verandám..
Te sem állsz szóba velem egy ideje.. Pedig szeretném már tudni te kit találtál nekem..
Elhúzza a kezét az enyémből, és feláll a padról. Én is felpattanok, és még mindíg jár az agyam. Hogy fogom rávenni hogy találkozzon még velem.
-Akkor sétáljuk le az utat?-kérdezem tőle.
Bólint. És ez jó,mert nem utasított el. Szeretném újra megfogni a kezét, de tudom hogy óvatosnak kell lennem. És számomra ez annyira új. Hogy nem tudom mit csináljak,nem tudom mit mondjak, szeretnék csak kérdezni,és kérdezni tőle, megtudni mindent, és akkor hallhatom a hangját, szertném, az ölembe húzni, átkarolni, beleszagolni a hajába, miközben ő csak beszél. Szertném hallgatni a szívdobogását, nézni miközben olvas. És annyi, de annyi mindent szeretnék még. Mindezt úgy, hogy azt sem tudom mi legyen a következő mondatom,úgy hogy tudom hogy mindez ebben a pillanatban a lehetetlennel határos.
-Ott lakom.-rángat ki a hangja töprengésemből. A szívem majd kiugrik a helyéről. Nem érkezhettünk meg ilyen gyorsan. Még nem is tudom mit tegyek. Mit kérdezzek? Gyorsan kinyögöm az első kérdést ami eszembe jut.
-Mikor láthak?
A szemébe nézek,nem eresztem el a tekintetét. Látom hogy vívódik. Úgy érzem megállt az idő,és levegőt is alig merek venni. Remélem látja a kétségbeesést a szememben. És végre megszólal.
-Holnap délután ráérek ha neked is jó.-mondja. És engem elönt a boldogság. Érzem ahogy a feszültség feloldódik,és csak azt ismételgetem magamban, hogy holnap már látom is. Holnap.Holnap.
-Hol találkozzunk?-kérdem tőle.
-Gondolom nem szeretnéd hogy érted jőjjek.
És már ettől a mondattól is féltékenység mar belém. És ugynanakkor meg is lep az érzés.
Nemet int a fejével majd azt mondja.
-Találkozzunk az étteremben háromkor. -mondja, és mosolyogva rámnéz.
A szívem újra őrülten kezd verni. Talán neki is jelent valamit ez a nap? Talán neki is emlékezetes marad ez a délután? Tudom hogy ezeket a kérdéseket nem tehetem fel neki. Még nem. Most nem.
Gyorsan,,még mielőtt megmozdulhatna odahajolok hozzá, és egy gyors puszit nyomok az arcára. Megérzem a bőre illatát, és legszívesebben magamhoz húznám, és csak csókolnám.. De tudom hogy így is túl messzire mentem.
-Akkor holnap várlak. Háromkor.-suttogom még neki.
Bólint, megfordul,és bemegy a házba.
Ahogy becsukódik a kapu,és már nem látom, mintha minden szín megszünne….
Holnap..
Too Late?
Gyorsan telnek
2009 április 21. | Szerző: Mywords
Nem is nagyon állok meg, mégis olyan, mintha nem történne semmi..
Már olyan rég vágyom ki a verandámra. Mert annyira szeretném tudni elvesztem-e.
Vagy….
-De lehetne hogy egy kicsit maradj még?- kérdezem. Meg kell ígérned, hogy ha most elengedlek, nem tűnsz el, és tényleg találkozol még velem. Vagy addig el sem engedlek.
Felnéz rám, és látom a szemében hogy kitaláltam mire készült. El akart tünni, de engem ez a gondolat pánikkal tölt el. Az jut eszembe hogy hazakísérem,mert akkor legalább tudom hol lakik.
-Igazából innen nem lakom messze.-mondja.
-Akkor hazakiérlek.-vágom rá gyorsan.
-Nem biztos hogy ez jó ötlet. Tudod említettetem hogy férjnél vagyok..
-Igen,de az csak nem bűn, ha melletted megyek az utcán?-kérdezem.
-Nem, gondolom nem az. De még mindíg nem értelek.
-Tudod, én sem értem magam, de megigérted hogy legalább arra adsz esélyt hogy egy kicsit jobban megismerj. Én sem tudom miért ennyire fontos ez nekem.
Persze nagyon is tisztában vagyok vele, de ezt nem mondhatom el neki. Mert akkor biztosan hazáig szaladna.. Én meg persze utána. Nem értem mi történik velem.. Tényleg ezt akarom? Azt akarom hogy tudja mik a kedvenc helyeim, a kedvenc zeném, a kedvenc könyvem, és minden apró hülyeségemet el akarom mondani neki? Neki, aki férjnél van, és aki nyilvánvalóan teljesen más mint én. És elképzelni is nehéz ennél bonyolultabb helyzetet..
De érzem még keze melegét az enyémben, és mintha már nem remegne annyira. Ránézek az arcára, és szeretnék minden egyes részletet magamba vésni, és ahogy nézem, nem is értem hogy gondolhattam hogy nem fogok harcolni érte…
Tehát harc..
Too Late?
2010 január 2. | Szerző: Mywords
Őrülten dobogott a szíve, és minden sejtje a lány után akart menni, mégis megfordult, és elindult a másik irányba. Azon gondolkodott mi is történt vele. Nem találta a magyarázatot.Még soha nem érzett ilyet. Egyszerre szerette volna magához húzni,és ellökni magától a lányt. Eszébe jutott a szeme, a mosolya, a hangja. Tudta hogy nem engedheti meg magának hogy ezt tovább folytassa. Teljesen más volt az életük. A lány házas volt. És ő még sosem érezte azt hogy meg akarna nősülni. Bár ha a lányra gondolt, az sem tűnt lehetetlennek. És már megint itt tartok-gondolta. Valamit tenni kell, mert elmerül a lányban. És ezt nem teheti meg…
Too Late?
Oldal ajánlása emailben
X